Kevés olyan ember van az én életemben, akire azt mondhatom, hogy bármilyen baklövést vagy hibát vétettem, bármennyire is depressziós vagy elviselhetetlen voltam, mindig és minden körülmények között mellettem állt, de az édesanyám ilyen ember. Ő bár mindig próbált a jó útra terelni és próbált mindig értékeket teremteni körülöttem, azt is mindig megértette, hogy ha valamire nem voltam alkalmas vagy valami nem úgy sikerült mint ahogyan elvárható lett volna, vagy ahogyan szerettem volna. Mindig támogatott engem, sokszor csak a puszta szeretetével és jelenlétével, ami azokban az időkben a legnagyobb kincs volt számomra.
Gyerekkoromban rengeteg dologról le kellett mondania azért, hogy én sportolhassak vagy éppen a tanulmányaimat kezdhessem meg azon az egyetemen amit aztán be sem tudtam fejezni, mert akkora stresszt okozott számomra, hogy nem tudtam tovább folytatni egy bizonyos szint után, ezért amikor már önálló keresettel rendelkeztem és nem kellett minden idejét és pénzét rám költenie, megkértem, hogy valósítsa meg az álmát és nyisson egy saját szépségszalont. Tudom hogy mindig is szeretett volna egyet, és biztosítottam róla, hogy eddig ő támogatott engem, most pedig én fogom ugyanezt tenni az ő életében.
A szalon nemsokára nyit, én pedig a falra vettem számára egy igazi meglepetést egy Levendula vászonkép személyében, hiszen gyerekként és még ma is imádjuk a levendulát, nem csak a finom illata és a nyugtató hatása, hanem bizony a gyönyörű színe miatt is. Nemsokára megkapja ezt a kis ajándékot, és remélem hogy érezni fogja, hogy ez nem csak egy kép, hanem annak a jelképe, hogy nagyon szeretem, hogy értékelek minden egyes percet és szeretetet amit tőle kaptam, és én is mindig támogatni fogom őt, történjen bármi az életben, az életében.